Az állandó mágnes összehasonlító mérési módszere magában foglalja a felületi gaussot, a mágneses fluxust, a mágneses momentumot és a húzóerőt. A felületi gauss a mágnes felületének egy bizonyos pontján Gaussméterrel mért mágneses térerősségre utal, és gazdaságossága, könnyű kezelhetősége és kényelme miatt a leggyakrabban használt összehasonlító mérési módszer.
A felületi Gauss befolyásoló tényezői
Nem egyenletes mágneses térként a mágnes felületének különböző pozíciói eltérő Gauss értékkel rendelkeznek. Az egyszerű formájú, nem többpólusú mágnes általában a geometriai középpont gauss értékét veszi elfogadási kritériumnak. A mágnesező felület geometriai középpontjának Gauss értéke megközelítőleg kiszámítható a Biot-Savart törvény alapján:
A henger alakjának számítási képlete
AholXa légrés a vizsgálati pont és a mágnes felülete között.
Számítási képlet blokk alakja
AholXa légrés a vizsgálati pont és a mágnes felülete között.
Számítási képlet a gyűrű alakja
AholXa légrés a vizsgálati pont és a mágnes felülete között.
A fenti számítási képletekből arra lehet következtetni, hogy a gauss értékeket közvetlenül befolyásolja a minőség, a méret és a vizsgálati pont.
A Gaussméterek csarnokszondából és műszermodulból állnak. A Gauss-érték csökkenése a légrés növekedésével, így a hall komponens tokozása, vagy az elhanyagolt légrés kritikus szerepet játszik a Gauss érték pontosságában. Ez azt jelenti, hogy a Gauss-érték nagy valószínűséggel eltérő, még akkor is, ha különböző Gauss-mérők vagy szondák egy mágnes ugyanazt a pontját tesztelik. Valójában azonban a Gauss-érték mérési megismételhetősége nagyon alacsony, még a mérési pont is a geometriai középpont. Meg kell jegyezni, hogy a felületi gauss nem képviseli a mágnes általános mágneses teljesítményét a mágneses fluxushoz vagy mágneses momentumhoz képest.
